Főzősuli

Ez a süti egyike a családi kedvenceknek. Sokszor sütöm, családnak is, barátoknak is, mert nagyon szeretik és kérik is:) Rázott tészta, tehát könnyű összeállítani, és imádnivalóan csokis:) Egyszerűen megunhatatlan:)

A rázott tészta a klasszikus kevert tészta egyszerűbb és modernebb változata. Kell hozzá egy jól zárható edény, lehetőleg nagyobb, mint amennyi helyet majd a tésztánk elfoglal, hogy legyen helye a levegőnek is –utóbbi ahhoz kell, hogy rázáskor a tészta megfelelően összeálljon.

Mivel ezt a fajta tésztát nem robotgép keveri és nem is gyúrjuk, ezért a többi tésztához viszonyítva több folyadékkal készül, például a szükséges zsiradéknak is folyékonynak kell lennie. Lehet ez vaj vagy margarin is, de akkor azt előtte fel kell olvasztani, majd kicsit hűlni hagyni, mert különben a hőtől a sütőpor elveszíti hajtóerejét. Sok rázott tészta étolajjal készül, ilyenkor igazából egy fontos szempontot vegyünk figyelembe kiválasztásakor: semleges ízű olaj legyen. Az arányaiban több folyadéktól az összeállított tészta folyékony massza állagú lesz.

Sütemény: sokan sokfélét készítünk és szeretünk. Van mégis 8 olyan alaptészta, amivel gyakorlatilag lefedhetők eme receptek. Ha ezeket elsajátítjuk, nagy meglepetés már nem érhet minket süteményügyileg. A süteménytészták nehézségi fok szerint következnek majd, lehetőleg minél pontosabb útmutatást adva elkészítésükhöz, hogy segítségével kezdők is könnyedén elsajátíthassák az alapokat –már ami a süteményeket illeti.

Az alaptészták közül elsőként a rázott tészta kerül terítékre.

Még mindig sütőtök:) –számomra megunhatatlan. Ezzel a finomsággal a hétvégén arattam nagy sikert:) Az aranysárga tészta, az édes, cukros sült dió, a savanykás gyümölcs a finom, gyümölcsleves olvadt cukorsziruppal megérne egy misét:) Igazi halloweeni édesség.

Forrás: Wikimedia

Megint itt van Mindenszentek és utána a halottak napja… Az ilyen nagy ünnepek mindig rádöbbentenek, hogy milyen gyorsan telik az idő. Hihetetlen, hogy megint eltelt egy év… Szeretem ezt az ünnepet. Van valami szomorkás, de ugyanakkor békés, végtelen nyugalommal eltöltő hangulata a temetőnek, az emlékezésnek. Bár a halottak napján otthon gyújtunk gyertyát a férjemmel szeretteinknek, de előtte mi is meglátogatjuk a temetőt, virággal, gyertyával. Idén hárman voltunk, kis csöppünk életében először járt ilyen helyen. Furcsa ez a nyugalom, ami mindig eltölt, mikor meglátogatom drága nagyszüleim sírját. Szeretem ezt a nyugalmat, a megszokott érzést, ami mindig elfog, mikor odaérek a sírhoz, lerakom a virágot, megsimogatom a fejfát, elmesélem magamban, hogy mi történt mostanában, vagy csak ülök, és rájuk gondolok.

Jó érzés arra gondolni, hogy szeretem és nem hanyagolom el őket.

Forrás: Wikimedia
 

A múlkori nagy sütőtökös kajamaratonom után maradt némi fahéjas sült sütőtököm, ami ahhoz már kevés volt, hogy bármi nagyobb dolgot készítsek belőle. Meg is ehettem volna, csak úgy, üresen, vagy vaníliafagyival, de mást találtam ki: aznapra palacsintát terveztem, hát gondoltam egyet, és megpróbáltam „egyesíteni” a kettőt:)

Íme az eredmény: gyönyörű, melegsárga, ínycsiklandó, fenségesen illatozó fahéjas-sütőtökös palacsinta. Igazán finom lett:)

Palacsinta, az örök kedvenc

Imádom a palacsintát, ha rajtam múlna, minden másnap azt enném. Ráadásul nemcsak finom, hanem olcsó is, ezerféleképp variálható, és nem bonyolult a készítése –bár a sütéséhez kell egy kis gyakorlat, elismerem:)

A palacsintasütés kulcsmomentuma a tészta kikeverése. Ha az nem sikerül megfelelően, akkor az megnehezíti, vagy szinte lehetetlenné teszi a kisütést.

Nézzük, mire kell odafigyelni:

Ennek az ételnek a báját az az összhang adja, ahogy harmonizál a sütőtök édessége a fűszeres-sós ízvilággal. Kóstoljátok meg, nagyon finom!

Csirkecomb fűszeres sütőtökkel

Hozzávalók:

kb. 1 kg csirke felsőcomb,
kb. ½ kg –3/4 kg sütőtök
1 fej vöröshagyma
1-2 evőkanál liszt
kevés reszelt gyömbér
kb. 4 evőkanál olívaolaj
kakukkfű
2-3 babérlevél
2 dl húsleves alaplé v. 2 dl víz 1-1,5 tyúkhúsleveskocka
2-3 nagyobb krumpli
só, bors ízlés szerint
tejföl

A csirkecombokat kicsontozzuk, és kevés olívaolajban hirtelen átsütjük, majd kivesszük. A sütőtököt megmossuk, megtöröljük, félbevágjuk. A magokat a szivacsos résszel együtt kikaparjuk, majd a tököt megpucoljuk, kis kockákra vágjuk, a lisztet rászórjuk, és összekeverjük. Reszelünk rá egy kevés gyömbért, és azzal is elkeverjük. A krumplit pucoljuk meg és vágjuk kis kockákra. A hagymát aprítsuk fel, és a hús után visszamaradt olajban fonnyasszuk üvegesre. Tegyük bele a sütőtökkockákat és pároljuk meg kissé, majd fűszerezzük friss kakukkfűvel, 2-3 babérlevéllel, frissen őrölt borssal –de óvatosan, ha valaki nem szereti a csípőset. Sózzuk is, de csak módjával, mert az alaplének/leveskockának is van sótartalma. Öntsük fel az alaplével, vagy vízzel és tegyük bele a leveskockát. Rakjuk bele a krumplit, a csirkecombokat, fedjük le, és közepes lángon főzzük, amíg meg nem puhulnak benne a hozzávalók (hús, krumpli, sütőtök). Kóstolgassuk, és ha szükséges fűszerezzük még. Ha kész, tegyünk bele 1-2 kanál tejfölt (ízlés szerint), és keverjük össze. Tálaláskor tegyük a tányérra a combot, majd szedjünk mellé a sütőtökös köretből.
 

Be kell valljam, bár 1-2 éve már próbálkozom vele, eddig igazából nem voltam oda túlzottan a sült sütőtökért. Ha simán csak megsütöttem, azt sokszor nem találtam elég édesnek, ha pedig megcukroztam… Általában az sem jött be igazán. Most hétvégén viszont gondoltam egyet, és a sütőtököt fahéjas barnacukorral szórtam be és úgy sütöttem meg. És az eredmény… nyammm:)))

Azt hiszem, megtestesítem az igazi „elfoglalt háziasszony”-t, akinek levegőt venni is csak azért van ideje, mert muszáj. Hogy mostanában mennyire nincs időm semmire, mi sem mutatja jobban, minthogy Mirelle blogján találtam rá arra a filmre, amit tegnap megnéztünk a moziban. Oké, persze, főzőblogos, meg minden. De akkor is: az ilyesmit az ember nem moziműsorból, vagy kultúrmagazinokból tudja meg?

Múlt hét végén beszereztem egy-két nagyobb méretű sütőtököt, és azzal a szent elhatározással álltam neki sütőtökös ételeket főzni, hogy márpedig én idén megszeretem a sütőtököt. Csak van olyan formája, felhasználási módja a sütőtöknek, ami nekem is ízlik…! Nos, néhány napos kitartó főzőcskézés után örömmel jelentem, nem is egy olyan elkészítési módját találtam a sütőtöknek, ami ízlik:)
Ezek közül jöjjön először egy isteni, krémes sütőtökkrémleves az édesebb fajtából. Nem nehéz elkészíteni, és a végeredmény mennyei...

Forrás: Wikimedia

Mindenszentek és a töklámpás

Idén -életemben először- nekiálltam töklámpást készíteni. Ááámerikából jött vagy sem, én kedvelem ezt a szokást, szerintem vicces és jó mulatság ilyeneket készíteni:) Igazság szerint gyerekként nagyon élveztem volna, hogy minden évben ilyentájt vicces/félelmetes ruhákba öltözve a barátaimmal körbejárjuk a szomszédokat –de ez még farsangkor se járta nálunk, a fenenagy pösti valóságban.

Forrás: wikimedia

Mindenszentek előtt minden évben rendre ellepik az üzleteket a különböző méretű és fajtájú sütőtökök, arra csábítva minket, hogy megvegyük. Gyakorlatlan tökvásárlóként felmerülhet bennünk néhány kérdés, pl. hosszúkásat vagy gömbölyűt? Mikor érdemes megvenni a tököt? Mi a különbség a különböző színekben pompázó tökcsodák között? Melyiket mire lehet felhasználni?

Forrás: wikimedia

Az úgy kezdődött, hogy egyszer –még boldog ifjabb koromban- nekiindultunk, hogy meglátogassuk a Zuram (aki akkor még nem volt a Zuram, de már erősen tervezgettük a boldog jövőt), szóval a Zuram volt főnökét és családját. Eme botorságnak tűnő dolgot pedig azért követtük el, mert egyrészt őket nagyon kedveljük, másrészt voltak olyan aranyosak és meghívtak.
Odamentünk tehát, és nem meglepő módon nagyon jól éreztük magunkat. Arra már nem nagyon emlékszem, hogy mi mindenről beszélgettünk, de arra igen, hogy milyen jókat nevettünk, és megmaradt bennem aznapi kulináris élvezeteim csúcspontja, a SÜTEMÉNY:)

 
Forrás: Wikimedia

A fokhagyma Ázsiában őshonos, már az ókorban is ismert és használt gyógy- és fűszernövény. Ma az egész világon nagyon kedvelt, többek között a magyar és a francia konyhának is egyik alapfűszere. Hazánkban Makón termesztik a legsikeresebben, Franciaországban pedig az egyik leghíresebb fokhagymatermelő vidék Arleux, specialitásával, a tőzeggel füstölt fokhagymával ("Ail fumé d'Arleux")

A bors a trópusokon őshonos cserje, csonthéjas, fürtökben lógó terméssel, utóbbi maga a fűszer, amivel ízesítünk. Az egyik legismertebb és legkeresettebb ízesítő nemcsak hazánkban, de az egész világon.

Forrás: Wikimedia

Az egyik legrégibb, legnépszerűbb és legtöbbet használt fűszerünk, bár eredeti hazája a Földközi-tenger környéke.

Növény

A fűszernövénynek a levelét és a virágát használjuk fűszerezésre, leggyakrabban szárított, morzsolt formában. Erőteljes, kellemes aromájú, kissé kesernyés ízű fűszer.

Forrás: Wikimedia

A fűszerek életünk fontos részét képezik. Nemcsak kellemes ízt és aromát adnak ételeinknek, hanem egészségesebbé és nem utolsó sorban változatosabbá teszik őket. A fűszerezésnek az ételek finomabbá tételén kívül azonban étvágyjavító, emésztést segítő és sokszor gyógyhatása is van.

Múlt pénteken meglátogatott minket az én drága barátnőm. Ez már önmagában is nagy dolog, de mivel ő mostanság Angliában él, így ez különösen örömteli eseménynek számított. Csinos volt, mosolygós és jó illatú, és a kedves ölelése már nagyon hiányzott nekem:) Jól éreztük magunkat. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, babáztunk, közben pedig jó sok fényképet készített rólunk. Panka édesebbnél édesebb pózait sikerült rendre lekapnia, remélem kapunk majd belőlük:)
Mikor előző nap arról kérdeztem, mit süssek, ő azt válaszolta, túrósat. Gondoltam egyet, és a túrós sütim előzményeként Csécsi pecsenyét sütöttem:) Jót nevetett rajta, merthogy az is túrós volt:)

Őszintén szólva már fogalmam sincs, kitől kaptam ennek a különleges finomságnak az eredeti receptjét, de imádom, az egyik kedvencem. Brutálisan finom –talán ezzel tudnám leírni az érzéseimet, miközben kétpofára tömöm magamba, akarommondani illedelmesen falatozom belőle.

Plussz előnyök: laktató, mutatós (nagyon különlegesen fest tálra kiborítva), és nagyon egyszerű elkészíteni, csak panírozni kell tudni, meg a sütőt kezelni.

Két hátránya van: a hozzávalók miatt nem egy olcsó étel, és sosincs elég belőle:)

A panírozás célja, hogy az ételek ízanyagait, nedveit megtartsa, táplálóbbá, változatosabbá tegye őket.

Hogyan kell panírozni?

A panírozás klasszikus módja szerint a bundázandó alapanyagokat (besózott húsokat, zöldségeket, gombát) először lisztbe, majd felvert, megsózott tojásba, végül zsemlemorzsába hempergetjük, és bő zsiradékban (általában olajban, de lehet zsírban is) mindkét oldalát kisütjük. Sütés után szűrőlapáttal kiszedjük és a zsiradékot lecsepegtetjük.

Az az igazság, hogy nagyon nehezen tudok beletörődni, hogy vége a nyárnak. Jó, tudom, már október van, de akkor is. Felkelek, babázok (pelenkázok, szoptatok, játszunk, végtelen körforgásban), mosok-főzök-takarítok, babázok, dolgozom, babázok, tanulok, babázok, fürdetek, pelenkázok, altatok, tejleszívok, 2 órát alszom, aztán megint felkelek, babázom… Hogy lehet, hogy már elment a nyár? Az nem lehet, én még nem is nyaraltam! Még nem jöhet az ősz, előbb Horvátországba szeretnék menni, tengerben fürödni, és Párizs… Istenem, Párizs…! Párizs utcáin szeretnék andalogni, szerelmesen, kéz-a-kézben kedvesemmel, francia sanzont hallgatni kávéházban ücsörögve, a Pont Neuf-ön átsétálni, ezredszerre is felmenni az Eiffel toronyba, metrózni, Bonjour-ral köszönni a Monoprix-ban, óriás palacsintát enni és 1,5 méteres bagettet, vagy egyszerűen csak ülni és hallgatni, ahogy a franciák franciául beszélnek… Behunyom a szemem és álmodozom. Ugye jövőre elmegyünk?

Bocs mindenkitől, aki utálja Franciaországot és a franciákat. Szerelmes vagyok.

Paris, je t'aime.

Előfordul –nem is annyira ritkán-, hogy szívesen készítek, vagy kóstolok különleges ételeket, kipróbálok új ízeket, esetleg régi recepteket bolondítok meg valami extra dologgal. De legalább ennyiszer (ha nem többször) fordul elő az is, hogy nem vágyom másra, csak a régi jó, megszokott, anyut-gyerekkoromat idéző, hagyományosan nagyon finom ízekre, mindenféle módosítás vagy új cucc nélkül.

Néha elkeseredek, mikor az látom, hogy a Gasztronómia fellegvárában csücsülő „nagyok” mintha elfelejtették volna a régi ízeket. Bosszant és rosszul esik, hogy azt látom, ma mintha az már nem lenne érdem, ha valaki mondjuk finom paradicsomsalátát csinál, egyszerűen csak hagymával és petrezselyemmel, magok, vagy bármi egyéb fűszer nélkül. Olyan, mintha ahhoz, hogy elismerjék, jól tudsz főzni és ismered a szakma csínját-bínját, kötelezően kellene egy kis koriander. Vagy római kömény. Vagy avokádó, padlizsánnal és kuszkusszal.
 

Annak ellenére, hogy jónak tartom, ha valakinek van fantáziája, affinitása, merészsége egy ételt új oldalról megközelíteni, másképp-mással kombinálni, hiszem és vallom, hogy annak is megvan a helye és ideje, amikor nem teszünk így. Nem hiszem, hogy mindig mindent „másképp” kéne megfőzni, vagy meg kéne „bolondítani” valamivel, mert a régi, jól ismert módi már unalmas. Van, hogy valami épp attól finom, hogy nincs benne semmi extra fűszer vagy hozzávaló. Van, hogy én egyszerűen csak finom vajas krumplipürét szeretnék enni. Répa, vagy egyéb belekevert cucc nélkül. Akkor is, ha máshogy is finom.

A lisztszórás is a sűrítési eljárások egyike, a rántáshoz és a habaráshoz hasonlóan. Abban az esetben célszerű használni, ha előzőleg kevés zsiradékban és lében pároltuk meg az alapanyagokat.

Hogyan kell lisztszórással sűríteni?

Ilyenkor a folyadék elpárolgása után megmaradt zsiradékra + alapanyagokra szórjuk a lisztet, alaposan megkeverjük, kicsit megpirítjuk a lisztet az alapanyagokkal együtt, majd felengedjük a szükséges mennyiségű folyadékkal.

A lisztszórás előnye, hogy ilyenkor nincs szükség rántáskészítésre.
 

Gyümölcslevesek iránti rajongásom gyerekkorom óta töretlen –mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy előbb tanultam meg meggylevest főzni, mint egy sima húslevest. Ehhez nekem még nyár se kell, vagy meleg, szezon híján befőttből vagy fagyasztott gyümölcsből készítem az imádott leveseimet. Meggyleves, málnakrémleves, eperkrémleves, őszibarackleves, vegyes gyümölcsleves –igazából dönteni se tudnék, ha megkérdeznék, melyik a kedvencem:)
Most a meggyleves van soron, s ha ízre nem is, érzésre rögtön tudok dönteni, és egyértelműen a meggy a nyertes, ő áll a legközelebb a szívemhez. Hogy miért? Mert ezt anyu rengeteget csinálta gyerekkoromban, és sok-sok szép emléket juttat az eszembe.
Jöjjön hát a meggyleves, a maga pőre, egyszerű, fenséges valójában, „különleges” hozzávalók nélkül, friss meggy híján befőttből. De nem is tennék hozzá semmit, mert ez így tökéletes. És így juttatja anyut eszembe.