Befőzni jó. Erre az alapigazságra akkor jöttem rá, mikor életemben először végre nekiálltam a befőzésnek, és a spájzpolcom megpakolásának. Hogy mitől jó?
Először is: mert finom. Sokkal finomabbak az így készített szörpök, befőttek, lekvárok, savanyúságok, mint a boltiak –erre mindenki rájön, mikor nekiáll végre, és a család, baráti kör egyöntetű dicsérete általában véglegesen át is állítja az ember szokásait, abba az irányba, ahonnan már nincs visszaút a gyári cuccok felé.
Aztán egészségesebb is, mert mi (remélhetőleg) nem tömjük tele az eltett zöldségeket-gyümölcsöket tartósítószerrel, meg különböző adalékanyagokkal, nem is beszélve arról, hogy nem darálunk-főzünk bele szinte mindent válogatás nélkül, ami a boltinál max. akkor van így, ha a szinte kifizethetetlen árkategóriájú, extra-hiper-szuper-prémium befőttet/lekvárt/savanyúságot vesszük meg.
Olcsóbb: évek óta nem veszek bolti lekvárt, eszméletlen pénzeket spóroltam meg így, különösen, ha az általam is ehetőnek tartott jobb minőségű lekvárok árait nézzük.
...és végül: mert befőzni nem nehéz. Igen, be kell tartani az alapvető szabályokat, hogy az így tartósított gyümölcseink, zöldségeink finomak legyenek, és ne romoljanak meg a kamrapolcon, de ettől még nem bonyolult dolog befőzéssel tartósítani, csak oda kell figyelni –mint a főzésre általában.
Persze, befőzni kissé macerás, különösen ahhoz képest, hogy a boltban leveszem a polcról, és megveszem. De akiket a nagyinál gyerekkorában látott, egésznapos, hatalmas munkával járó lekvár- vagy befőttkészítés riaszt el, azoknak van egy jó hírem: nem muszáj a gyümölcsfa teljes termését együltő helyünkben feldolgozni. Lehet –különösen, ha vesszük a zöldséget-gyümölcsöt, és nem otthon termesztjük- kis adagokat is készíteni, akár csak 1-2 üvegnyit. Én például különlegesebb lekvárokból sohasem teszek el ennél nagyobb mennyiséget, mert azokat ritkábban is esszük, úgysem fogynának el. De sárgabarackból sem követem drága nagymamám vagy anyukám példáját, akiknél a nyár szinte csak végeláthatatlan gyümölcspucolásból, magozásból, lekvár- szörp- vagy befőttkészítésből, fagyasztásból állt –legalábbis én néha úgy éreztem gyerekkoromban. Ja, meg az idegeskedésből, hogy ránk ne romoljon ez a sok gyümölcs meg zöldség, amíg feldolgozzák. Én ezzel szemben jóval szerényebb, néhány kilónyi mennyiséggel dolgozom, ami nem jár nagyobb munkával, mint egy átlagos főzés: így nekem se megterhelő, de azért ott sorakoznak a finom lekvárok, befőttek, stb. a polcon, és nem kell beérnem a boltival.
1. Első és legfontosabb mindig a jó alapanyag. Csakis érett, egészséges zöldséget v. gyümölcsöt használjunk fel, mert a „kicsit hibás” megromlasztja a többit is.
2. Lekvárfőzéshez, szörpkészítéshez mindig inkább a finom, teljesen érett darabokat használjuk, míg befőtthöz a kevésbé érett, vagy éppen csak megérett a megfelelő, mert a túlérett példányok túlságosan megpuhulnak. A még nem romlott, frissen sérült darabok lekvárba kiválóan felhasználhatóak.
3. A felhasznált alapanyagok mellett ugyanilyen fontossággal bír a helyiség, a befőzés során használt edények, konyhai eszközök tisztasága is, a nem megfelelően megtisztított (csírátlanított) eszközök használata ugyanis a nagy gonddal elkészített finomságaink idő előtti romlását okozza. Lehet mindent fertőtleníteni pl. kifőzéssel (a befőttesüvegeket különösen célszerű), és az sem hátrány, ha külön erre a célra tartott lekvárfőző- vagy befőző lábasunk/fazekunk van, de ha megfelelően tisztán tartjuk a konyhai eszközeinket és az üvegeket, amibe a lekvár, befőtt, szörp, savanyúság, stb. kerül, akkor a cukor, só, ecet, meg a főzés, dunsztolás elvégzi a megfelelő csírátlanítást, ami a tartósításhoz elengedhetetlenül szükséges.
4. Lekvár, befőtt, vagy főzött szörp készítésekor célszerű először csak kis adagot tenni az üvegbe, hogy az üvegeink a forró cucctól ne pattanjanak szét, majd utána mehet rá a többi. Minden üveget igyekezzünk úgy teletenni, hogy minél kevesebb levegő maradjon benne.
5. Az üvegek teletöltésekor ügyeljünk arra, hogy ne maradjanak légbuborékok a belsejében, mert azok a romlást segítik elő. Ha látunk benne légbuborékokat, akkor azt enyhe rázogatással, vagy teljesen tiszta konyhai eszközzel (pl. kanál) megszüntethetjük.
6. A kész befőttet, lekvárt, szörpöt vagy savanyúságot –üvegbe töltés után- célszerű legalább 5 percre a feje tetejére állítani, mielőtt dunsztolással tartósítjuk, ez is a csírátlanítást szolgálja. A megfelelő dunsztolás min. 1-3 napig tart, amíg türelmesen várnunk kell, ha megfelelően szeretnénk csírátlanítani, és ezzel tartósítani munkánk gyümölcsét.
7. A befőtt, lekvár tartósítására jó az üvegbe, a tetejükre öntött kevéske (akár csak 1 kiskanálnyi) rum, v. alkohol is.
8. Fordítsunk gondot ne csak az üvegre, hanem a tetejére, különösen a tető belsejére is. A sérült, elszíneződött, rozsdás tető szintén a romlást segíti elő, ezért ha lehet, kerüljük az ilyenek használatát, vagy ha a dolog elkerülhetetlen, akkor legalább tegyünk befőző celofánt az üveg szájára, a tető alá.
9. A befőttesüvegeknek megtöltés után a külsejét is célszerű letörölgetni, megtisztítani a kifolyt lekvártól vagy egyebektől, mert a rászáradt ragacsos cuccok a penész és egyéb romlást okozó bacik melegágya.
10. Az üvegre írjuk rá, hogy mi van benne, és a befőzés dátumát is.
Ezeknek, és egy jó kis lekvár-, befőtt-, szörp-, vagy savanyúságreceptnek a birtokában csakis sikeresek lehetünk :-)
Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel hírlevelünkre, ha elsőként akarsz értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, receptekről!