Nemrégiben kirándulni voltunk. Nagymarosig vonattal mentünk, onnan komppal át Visegrádra, ahol többek között jót boboztunk, játszottunk a Mátyás király játszótéren, nagyon jól éreztük magunkat. Kicsi lányomnak minden izgalmas volt: kezdve a metrózással (ó, igen, a kis Drágám tipikus autós gyerek, megspékelve azzal, hogy nem Budapesten lakunk), aztán jött a vonat, majd a hajókázás... olyan édes és olyan boldog volt, hogy már ez minden pénzt megért :) Nagymaroson volt némi szabadidőnk, hogy sétáljunk, körülnézzünk, mielőtt felszállunk a kompra, ezért aztán benéztünk a helyi Édeske cukrászdába, vagy ha úgy tetszik, Aliz Cukrászműhelyébe.
Igazán érdekes helyre érkeztünk: különleges, antik bútorok ízlésesen eklektikus kavalkádja fogadott minket, a hely hangulata rögtön megfogott, egyből imádtam :) Aztán elsétáltunk a pultokhoz, és ott várt a másik kellemes meglepetés, a sok finom süti és édesség képében. Komolyan mondom, nehéz volt választani, álldogáltam ott egy darabig, mire sikerült, és mire megalkudtam magammal, hogy mit kérjek és mit nem –jó sok pénzt ott tudtam volna hagyni, ha mindent megveszünk, amit szerettem-szerettünk volna :) A sok különlegesség közül csak néhányat említenék, a teljesség igénye nélkül: csokinyalókák, különleges torták, saját készítésű táblacsokik és bonbonok, házi szörpök, meg természetesen finom kávé -utóbbit Apa értékelte leginkább. Persze fagyiztunk is, amint az Maszatmanci kislányomon is látszik :) Ja, igen, azon a gyönyörű ülőbútoron ültünk, ez volt az egész kedves kis cukrászda legkedvesebb, legkényelmesebb, otthonos kis sarka :)
