Forrás: Wikimedia
Megint itt van Mindenszentek és utána a halottak napja… Az ilyen nagy ünnepek mindig rádöbbentenek, hogy milyen gyorsan telik az idő. Hihetetlen, hogy megint eltelt egy év… Szeretem ezt az ünnepet. Van valami szomorkás, de ugyanakkor békés, végtelen nyugalommal eltöltő hangulata a temetőnek, az emlékezésnek. Bár a halottak napján otthon gyújtunk gyertyát a férjemmel szeretteinknek, de előtte mi is meglátogatjuk a temetőt, virággal, gyertyával. Idén hárman voltunk, kis csöppünk életében először járt ilyen helyen. Furcsa ez a nyugalom, ami mindig eltölt, mikor meglátogatom drága nagyszüleim sírját. Szeretem ezt a nyugalmat, a megszokott érzést, ami mindig elfog, mikor odaérek a sírhoz, lerakom a virágot, megsimogatom a fejfát, elmesélem magamban, hogy mi történt mostanában, vagy csak ülök, és rájuk gondolok.
Jó érzés arra gondolni, hogy szeretem és nem hanyagolom el őket.
Forrás: Wikimedia