A fokhagyma Ázsiában őshonos, már az ókorban is ismert és használt gyógy- és fűszernövény. Ma az egész világon nagyon kedvelt, többek között a magyar és a francia konyhának is egyik alapfűszere. Hazánkban Makón termesztik a legsikeresebben, Franciaországban pedig az egyik leghíresebb fokhagymatermelő vidék Arleux, specialitásával, a tőzeggel füstölt fokhagymával ("Ail fumé d'Arleux")
Növény
A fokhagymának a többi hagymához hasonlóan gumóját fogyasztjuk/használjuk fűszerként. A fokhagymagumó –amennyiben a növény levele és szára már elszáradt- kiszárítva szellős és hűvös helyen nagyon sokáig eláll. Általában füzérbe vagy koszorúba fonva, felfüggesztve tárolják. Gerezdekből álló hagymája átható, sajátos illatú, töményen kóstolva csípős ízű, erősen aromás. Ízét, aromáját illóolajtartalmának köszönheti.
Felhasználás
Alapfűszer mivoltából adódóan rendkívül sokrétű a felhasználása, egész gerezdekben, péppé zúzva, apróra vágva és porítva is találkozhatunk vele. Fűszerként felhasználják levesekhez, főzelékekhez, salátákhoz, sültekhez, vadhúsokhoz, kolbászfélék készítéséhez, pácokhoz, mártásokhoz, kocsonyába, fűszerkeverékekhez (pl. a curryhez, v. húsfűszerkeverékekhez, -fűszersókhoz), ürühúshoz. Ezen kívül sokféleképpen: nyersen, sütve, főzve, ecetben savanyúságnak eltéve, borban v. pálinkában áztatva is fogyasztják. Fontos alkotóeleme a fokhagymás pirítósnak és a fokhagymás lángosnak is:)
Gyógyhatása
A fokhagyma gyógynövényként legalább annyira fontos és sokrétű, mint fűszerként. Többféle szénhidrátot, illóolajokat, fehérjét, C-vitamint, ásványi anyagokat tartalmaz. A fokhagymát és a fokhagymát tartalmazó készítményeket használják emésztési panaszok, magas vérnyomás, bélférgesség ellen, bélfertőtlenítésre (hasmenéses állapot esetén), érelmeszesedés lassítására, szívpanaszok, egyes fertőző betegségek és légúti megbetegedések kezelésénél. Ismert a máj- és epeműködést elősegítő, ill. hatóanyagainak antibakteriális, antioxidáns és rákellenes hatása is.