Első önálló szárnypróbálgatásaim alkalmával, mikor a Zurammal, aki még akkor nem volt a Zuram, időnként, néhány napra kipróbálhattuk, milyen is komoly felnőttként együtt élni és háztartást vezetni, mindig lelkesen igyekeztem főzőcskézni, és finomakat varázsolni neki az asztalra. Néha elég vicces dolgok sültek ki ebből, mint pl. amikor a rántott csirkemájat sikerült medvetalp keménységűre sütnöm, mert utólag jutott eszembe Anyu tanítása, hogy azt nem szabad sokáig sütni, mert minél tovább sütöm, annál keményebb lesz. Nos, én jól átsütöttem, hogy tuti finom legyen, agyon lehetett volna csapni vele valakit, olyan kemény lett. Sose felejtem el, egy árva hang v. rossz szó nélkül, mosolyogva ette a beton keménységű májat –nagyon-nagyon szerettem érte. Az ilyen félresikerült sütések-főzések mindig megerősítettek abban a hitemben, hogy nehéz, v. nehéznek tűnő kajákra még gondolni sem szabad, nemhogy neki akarjak fogni. Így voltam többek között a rakott krumplival is, olyannyira, hogy már 1-2 éve együtt éltünk, mikor még mindig csak akkor ettünk rakott krumplit, ha Anyu csinált és kaptunk belőle. Aztán történt egyszer, hogy Anyukám lebetegedett, és a beígért rakott krumpliból nem lett semmi –én meg addigra annyira megkívántam, és úgy beleéltem magam, hogy végre ehetek, hogy ez legyőzte a félelmeimet, és nekiálltam. Ennek kapcsán aztán rájöttem, hogy semmivel sem bonyolultabb ez, mint egy átlag kaja, inkább csak kicsit munkásabb. Sőt, bizonyos szempontból még könnyebb is, hiszen nem kell flancos fűszerezéssel bíbelődni. Az alap dolgokon kívül, ami minden főzéskor alapszabály, mint pl. hogy jó minőségű hozzávalókkal kezdjünk neki főzni, igazából egy dologra kell nagyon odafigyelni: a sózásra. A többi már nem nehéz, annak meg, aki főzött már életében tojást meg krumplit, szinte mechanikus munka. Így utólag elég nevetségesnek találom, hogy miért nem próbálkoztam meg már jóval előbb vele:)
Anyu a rakott krumpliba mindig tett virslit, mert én gyerekként a kolbászt nem ettem meg. Persze a kajában benne volt a kolbász is (szigorúan a nem csípős változat), hiszen a finom ízéhez elengedhetetlen, csak a kolbászkarikákat anyu kapta, én meg a virslit. Mivel felnőttként is imádom a rakott krumpliban a kolbász mellett a virslit, így a recept maradt a régi, igazi Mama-féle RAKOTT KRUMPLI, csupa nagy betűvel.
Hozzávalók: (egy HATALMAS adaghoz)
kb. 1 kg krumpli
8-10 tojás
1 szál puhább kolbász
1 közepes csomag virsli (a virslik méretétől is függ)
kb. 2 nagy pohár tejföl
kb. 1-1,5 dl olaj
só
Előrebocsátom, hogy mi imádjuk ezt a kaját, úgyhogy ez tényleg egy nagyon nagy adag. Van egy nagy cseréptálam, abban szoktam csinálni, és még ezzel együtt is rendszeresen úgy járok, hogy szomorú szemekkel néznek rám: Már elfogyott?
Szóval aki csak egy ebédre, 4 főnek szánja, az nyugodtan min. felezze meg a mennyiségeket:)
A krumpli héját jól lemossuk, és héjastól, egészben, sós vízben (hogy a víz ellepje) feltesszük főni. Forrás után még kb. 10 percig főzzük, szúrjuk bele a villát, ha könnyen belemegy, akkor megfőtt. A tojásokat megmossuk, és annyi vízben, hogy az ellepje, megfőzzük. Forrás után neki is max. 10 perc kell, utána öntsük le róla a vizet, és tegyük hideg víz alá. A kolbász héját lehúzzuk, és a virslivel együtt felkarikázzuk. Lábosba tesszük (a kettőt együtt), olajat öntünk alá, és kicsit megsütjük (nem szabad keményre sülnie se a kolbász-, se a virslikarikáknak). Időnként meg kell keverni, mert különben az alján lévők megégnek. Az olaj azért is fontos, mert ettől az isteni sült kolbászos szafttól lesz igazán finom íze a kajának, úgyhogy itt nem jön be az „egészségesen, csak 1 csepp olajjal, vagy olaj nélkül” –dolog. Ha a krumpli kicsit kihűlt, és már meg lehet fogni, akkor a héját lehúzzuk róla. A főtt tojást szintén megpucoljuk.
Ha minden előkészülettel megvagyunk, akkor jöhet a rétegezés. Fontos, hogy minden sort kicsit sózzunk is meg, akkor is, ha megkóstolva úgy érezzük, a hozzávalók elég sósak. Ha ezt nem tesszük meg, a végén a sütőből kivéve sótlan lesz a végeredmény. A tál aljára egy kevés kolbászos szaftot kenünk, aztán szépen sorban rétegezünk: 1 sor krumplikarika, 1 sor kolbász-virsli vegyesen, (ezt némi szafttal is öntözzük meg), 1 sor tojáskarika, majd jól meglocsoljuk tejföllel. Aztán megint krumpli, kolbász/virsli (+szaft!), tojás, tejföl, amíg a hozzávalók tartanak. A tetejét tejföllel borítjuk be, és mehet a sütőbe. Előmelegített sütőben, közepes lángon (vagy kb. 180-200 fokon) kb. ½ óra alatt sülnek össze az ízek.
