Palacsinta, az örök kedvenc
Imádom a palacsintát, ha rajtam múlna, minden másnap azt enném. Ráadásul nemcsak finom, hanem olcsó is, ezerféleképp variálható, és nem bonyolult a készítése –bár a sütéséhez kell egy kis gyakorlat, elismerem:)
A palacsintasütés kulcsmomentuma a tészta kikeverése. Ha az nem sikerül megfelelően, akkor az megnehezíti, vagy szinte lehetetlenné teszi a kisütést.
Nézzük, mire kell odafigyelni:
- A tészta összeállítását a szárazanyagok elvegyítésével célszerű kezdeni, és csak utána, fokozatosan adagoljuk hozzá a folyadékot, folyamatos keverés mellett, különben a tészta csomós lesz. Legkönnyebb ezt robotgéppel kivitelezni.
- Tojásból az sem jó, ha túl kevés, de az sem, ha túl sok van benne. Utóbbi esetben kicsit sütemény/piskótatészta-szerű lesz a palacsintatészta, ami nagyon megnehezíti, hogy egészben szedjük ki a palacsintát a palacsintasütőből, főleg, ha vékony palacsintákat akarunk.
- A cukorral csínyján kell bánni. Nagyon könnyű túlcukrozni –na nem az íze szempontjából, hanem a sütés miatt. A túlcukrozott palacsintatészta leragad még a legszuperebb palacsintasütőben is. Egy kis cukortól finomabb lesz a tésztája (ez az én véleményem), de az sem baj, ha egyáltalán nem teszünk bele, sós palacsinták esetén amúgy sem szerencsés édesíteni.
- Sima vízzel is összeáll a tészta, de kétségtelenül jobb, ha szódavizet, vagy szénsavas ásványvízet adunk hozzá.
- A folyadék mennyisége is nagyon fontos, se a túl sűrű, se a túl híg tészta nem jó, nehezebb, esetleg lehetetlen lesz emiatt rendesen kisütni a palacsintát. A megfelelő folyadékmennyiséget sok minden befolyásolja, ezért nem árt, ha tudjuk, hogy a jó palacsintatészta tejszín sűrűségű.
- A sikeres sütés szempontjából jót tesz, ha az összeállítás és a kisütés között hagyjuk egy kicsit állni, „pihenni” a tésztát, de ebben az esetben sütés előtt feltétlen keverjük át még egyszer, mert leülepszik.
- A sütéshez nem árt egy kis olaj. Ezt alapvetően kétféleképpen adhatjuk hozzá: vagy a tésztába keverünk egy keveset (kb. 1 kanálnyit), vagy minden egyes palacsinta előtt teszünk egy pár cseppet a serpenyőbe. Azért azt hozzátenném, hogy jó teflon serpenyőnél ez nem létfontosságú minden egyes darabnál.
- Általánosságban igaz, hogy minél jobb minőségű a palacsintasütőnk, annál könnyebb dolgunk van sütésnél.
Palacsintatészta összeállítása
Hozzávalók:
(kb. 20 darabhoz, de a palacsintasütő nagyságától és a tészta vékonyságától is függ)
30 dkg liszt
2 tojás
késhegynyi só
1 teáskanál cukor
6 dl tej
2 dl szódavíz
A lisztet tálba szitáljuk, összekeverjük a sóval és a cukorral -utóbbi nem feltétlen kell, sós palacsintánál ne rakjunk bele. A liszt közepébe nyomjunk egy kis mélyedést és üssük bele a 2 tojást. Mércéspohárral mérjük ki a tej mennyiségét és miközben elkezdjük kikeverni a tésztát, folyamatosan adagoljuk a liszthez (robotgéppel a legkönnyebb). Érdemes még jó sűrű, de azért kissé már folyós állapotban leállni kicsit a folyadék adagolásával, és alaposan csomómentesre keverni a tésztát, majd utána hozzáadni a többit (a maradék tejet, majd a szódavizet is). A tészta sűrűségét rendszeresen ellenőrizzük, nehogy túl sűrű, vagy túl híg legyen. Végül tehetünk bele egy kanál olajat.
A palacsinta tésztájába beletehetünk (süthetünk) gyümölcsöket, zöldségeket is.
A palacsinta sütése
A tűzhelyre tegyük oda a palacsintasütőt, és készítsünk magunk mellé egy edényt (tányért pl.), ahová a kész palacsintákat csúsztathatjuk. Ha a tésztába nem tettünk olajat, akkor tegyünk pár cseppet a serpenyőbe, vagy kenjük át olajos kenőtollal. Forrósítsuk fel a serpenyőt, és óvatosan csorgassunk bele egy merőkanálnyi palacsintatésztát. Minél gyorsabban és minél egyenletesebben oszlassuk el benne (a serpenyő körkörös mozgatásával érhetjük el ezt legkönnyebben), majd tegyük vissza a palacsintasütőt a tűzhelyre. Az egyik oldala kb. ½ perc alatt megsül, de ez függ a serpenyő fenekének vastagságától és a sütési hőmérséklettől is. Időnként érdemes óvatosan megrázogatni, nézegetni (pl. a széle megsült-e már, vagy óvatosan a tészta alányúlva és megemelve, de az is jó jel, ha a közepéről eltűnik a nyerstészta-folt), és ha úgy látjuk kész, egy széles palacsintakiszedő lapáttal óvatosan nyúljunk alá mindenhol, hogy nincs-e leragadva, majd fordítsuk meg. A másik felének elég néhány másodperc, nagyon hamar megég. Ha az is megsült, csúsztassuk tányérra, kenjük meg valamilyen töltelékkel (lekvár, túró, gyümölcs, kakaó, mogyorókrém, olvasztott csokoládé, dió, puding, fagyi stb.–vagy sós töltelékkel: sonka, sajt, gomba, pörkölt, zöldség, stb.), hajtsuk háromszög alakúra, vagy tekerjük fel. Ízlés szerint megszórhatjuk porcukorral vagy sajttal, leönthetjük édes vagy sós mártással (pl. csoki v. besamell).
A palacsintatészta dobálásáról (dobálva megfordításáról) sajnos nem sokat tudnék írni, abban a férjem az illetékes:) Ő vérprofin műveli:)
