Nemrégiben eszembe jutott, hogy milyen régen ettünk, úgyhogy nekiálltam. Nem bonyolult recept, nehézségét igazából a vaníliamártás –vagy ha úgy jobban tetszik, vaníliasodó- csomómentes elkészítése adja a gyakorlatlan kezek számára. De bevallom őszintén, számomra nem jelenti a világvégét néhány csomó a madártejben. Az ízén nem változtat, legfeljebb nem ezzel az alkotásunkkal büszkélkedünk a rokonoknak, vagy barátoknak :) És persze a lényeg: semmit sem lehet megtanulni próbálkozás nélkül, a főzés pedig végképp az a dolog, amit nem lehet gyakorlás nélkül, pusztán könyvekből elsajátítani. Vagyis: próbálkozzunk, amíg nem sikerül. Csak így lehet megtanulni főzni.
Én a madártejet még gyerekként anyukám szakácskönyvéből tanultam (Horvát Ilona: Szakácskönyv), úgyhogy ez a recept hellyel-közzel onnan van – vagy legalábbis azon alapszik.
Ja, amúgy rájöttem, hogy francia eredetű ez a finom desszert –és minthogy én elfogult imádattal csüngök mindenen, ami francia, ez határozottam jópont a részemről :)
Hozzávalók:
1,5 l tej
6 tojás
15 dkg cukor
2 zacskó vaníliáscukor
1 evőkanál liszt
1 dl tejszín
Egy nagy fazékban feltesszük melegedni a tejet. A tojásokat megmossuk, szétválasztjuk. A fehérjéket kb. 3 evőkanál cukorral kemény habbá verjük, és a habból evőkanállal a csendesen, takarékon fővő tejbe galuskákat pakolunk, egyszerre csak keveset, mert felemelkedik. Kb. ½ perc után szűrőlapáttal egyenként megfordítjuk a galuskákat („madárkákat”), és a másik oldalát is fél percig főzzük, majd lecsepegtetjük, és tálba szedjük.
Ha a madárkák mind elkészültek, a maradék tejből elkészítjük a vaníliamártást:
A tojások sárgáját a megmaradt cukorral kikeverjük, hozzákeverjük a lisztet, a tejszínt, ill. a vaníliáscukrot, és hozzáadunk 1 dl tejet. Habverővel (vagy géppel) csomómentesre keverjük, és óvatosan a kissé kihűtött tejbe csorgatjuk. Közben a habverővel (bár anyu fakanállal szokta) a tejet egyfolytában keverjük. A folyamatos kevergetést ezután sem hagyjuk abba, hanem tűzre téve az edényt (egészen kis lángon!) addig főzzük, amíg a mártás be nem sűrűsödik. Akkor van kész, ha a kanálról már nem fut le, hanem egyenletesen bevonja azt.
Ekkor a kész mártást tálba öntjük, és a tetejére ráhelyezzük a madárkákat. Tálalhatjuk így is, de tehetünk bele mazsolát is (anyósom csak így készíti), vagy csorgathatunk rá gyümölcs (pl. eper, málna)- vagy karamellöntetet is, esetleg reszelhetünk rá csokoládét, vagy megszórhatjuk apró grillázsforgáccsal.
Néhány tanács:
- a tejnek nem szabad túl forrónak lennie, mikor a tojássárgájához adjuk, vagy mikor a tojássárgát belecsorgatjuk, mert a tojás megcsomósodik benne, és ez sajnos az a fajta csomósodás, ami tönkreteszi a desszertünket.
- a mártásnak főzés közben nem szabad forrnia (a fent említett okok miatt), és folyamatosan kevergetni kell, mert nagyon könnyen leég.
- a madárkákat nem muszáj tejben főzni, vízben is lehet. Én nem érzek a végén különbséget, viszont a tej könnyen leég, sokkal nehezebb bánni vele.
