Ez a recept még a férjem anyukájától maradt rám, és meg kell mondjam, nagyon hálás vagyok érte. Elég régi recept, még abból az időből való, amikor Magyarországon még max. a Jégbüfében lehetett enni ilyesmit. Az eredete homályba vész, amolyan igazi „nagyi receptje” lett, és az ilyen receptekhez hűen nagyon-nagyon jó. Nekem jó nagy gofrisütőm van (azt is a recepttel örököltem szerencsére), ami a szekrény legalján van (sajnos), úgyhogy nem túl sűrűn veszem elő –ezért mindig nagy-nagy boldogság van nálunk, ha nekiállok, és pillanatok alatt elfogy :)
Hozzávalók:
125 g vaj v. margarin
10 dkg kristálycukor
1 cs. vaníliáscukor v. 1 rúd vanília kikapart belseje
2 tojás
25 dkg liszt
¼ cs. sütőpor
1 dl tej
2 dl víz
½ citrom reszelt héja, és pár csepp leve
csipet só
A vajat v. margarint a cukorral felolvasztjuk (én már mikróban szoktam) és összekeverjük. Hozzáadjuk a vaníliáscukrot (vaníliát) is, és a tojásokkal egyenként beledolgozzuk. Beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, majd a csipet sót, és csomómentesre keverjük. Óvatosan, kis adagokban hozzáadjuk a tejet, majd a vizet, és alaposan elkeverjük. Belereszeljük a fél citrom héját, csepegtetünk bele egy kis citromlevet, és ezzel is összekeverjük. A gofrisütőt bekapcsoljuk, és a gofrikat kisütjük.
Mi tegnap rendkívül amerikaiatlanul friss eperrel, mogyorókrémmel, lekvárral és tejszínhabbal ettük, a juharszirup teljes mellőzésével:) Ja, banános-mogyorókrémeset is szoktunk, de banán híján ez most elmaradt.
A képen a kislányom „mogyojóskjémes-tejszínhabos” gofrija van, sikerült egyet fényképeznem, mielőtt eltüntette :)