Nos, ahogy mindenkivel, időnként velem is előfordul, hogy időhiányban szenvedek, és gyorsan kellene valami aprósütit sütnöm –őszintén szólva mostanában nálam szinte mindig ez a helyzet, ha sütnöm vagy főznöm kell. Ilyen helyzetben jól jön, ha van az ember kelléktárában egy-két fogás elrejtve. Ehhez a kelléktárhoz szeretnék most én is hozzájárulni néhány ötlettel, a sós és édes aprósütemények kedvelőinek egyaránt.
Ezek a sütemények leveles tésztából készülnek, s bár ott még nem tartunk a süteménytészták-sorozatunkkal, ez most nem is jelent problémát, ugyanis ezúttal eszem ágában sincs magam készíteni a tésztáját –ezzel pont a lényeg, a gyorsaság veszne el. Helyette kész levelestésztát veszek, szerencsére már jó minőségűeket is lehet kapni a boltokban. Bevallom én általában minimum dupla adag tésztát veszek, ugyanis így is pillanatok alatt elfogy, akár vendégeknek sütök, akár csak itthonra, a férjemnek.
A tészta hűtőben várja, hogy nekiálljunk, de fontos, hogy időben kivegyük onnan: ha ugyanis túl hideg, nagyon könnyen törik, miközben az ember kitekeri. Ha ez történik, nyomkodjuk össze a széleket.
Nem azért, hogy istenítsem, de a leveles tészta olyan, mint valami Jolly Joker, bármikor bevethető, gyors, és szinte végtelen a belőle készíthető süteményféleségek száma. Itt tényleg igaz, hogy „...a lehetőségeinknek csak a fantáziánk szabhat határt”.
A tésztát tehát vegyük ki előre a hűtőből/fagyasztóból, hogy legyen ideje kiengedni, felmelegedni.
Készítsük elő a hozzávalókat:
mindent, amivel meg akarjuk tölteni
kevés lisztet
1 tojást a kikenéshez
esetleg a tetejére díszítésnek pl. szezámmagot, lenmagot, mákot, nagyszemű sót v. jégcukrot.
+ szükségünk lehet még sütőpapírra is.
A töltelékeket előkészítjük, a tojást felverjük. A levelestésztát egy nyújtódeszkán óvatosan kitekerjük, és megfelelő méretű darabokra vágjuk. A töltelékből teszünk egy kis adagot mindegyikre, majd a tésztadarabokat összehajtjuk/feltekerjük. A széleit kicsit kenjük be tojással, hogy jobban összetapadjon, de ne sokkal, azzal pont ellenkező hatást érünk el. Azt, hogy milyen és mekkora darabokat vágjunk, attól függ, mit szeretnénk. Például a nagyobb darabokkal hamarabb elkészülünk, mint a sok kicsivel:) Ha „kiflit” szeretnénk (mint pl. a croissant), akkor nagyobb négyzeteket vágjunk, és az egyik sarkánál kezdve tekerjük fel őket.
A széleket igyekezzünk rendesen lezárni, hogy ne érjen minket kellemetlen meglepetés sütéskor. A kész darabokat egy kikent-kilisztezett, vagy sütőpapírral kibélelt tepsire rakosgassuk, kis helyet hagyva közöttük, hogy sütéskor a darabok ne tapadjanak össze. Érdemes a sütőpapírt kevés liszttel megszórni (belisztezni), mert anélkül sajnos a süti alja menthetetlenül a papírhoz ragad. A felvert tojással szilikonecset v. kenőtoll segítségével alaposan kenegessük be a sütik tetejét, és díszítésként esetleg meg is szórhatjuk valamivel.
Alacsony hőmérsékleten (kb. 150 fokon, gázsütőnél kislángon) kb. 15 perc alatt készre sütjük.
Néhány fontos dolog a töltelékekkel kapcsolatban:
- Ne legyen túl folyós, lekvárból például minél keményebb fajtát használjunk, létezik pl. sütőlekvár is, bár én azt nem szeretem, így általában saját készítésűt szoktam használni
- Ne tegyünk túl sokat egy adagba, mert nehéz v. lehetetlen lesz rendesen lezárni a darabot, és sütéskor kifolyik a töltelék.
Következő alkalommal néhány konkrét aprósüti-ötlettel jövök vissza.
