Azt hiszem, megtestesítem az igazi „elfoglalt háziasszony”-t, akinek levegőt venni is csak azért van ideje, mert muszáj. Hogy mostanában mennyire nincs időm semmire, mi sem mutatja jobban, minthogy Mirelle blogján találtam rá arra a filmre, amit tegnap megnéztünk a moziban. Oké, persze, főzőblogos, meg minden. De akkor is: az ilyesmit az ember nem moziműsorból, vagy kultúrmagazinokból tudja meg?
Hát mindegy, ez van. Én ott találtam rá, és mondanom sem kell, rögtön tudtam, meg fogom nézni. Persze tudom, nem én vagyok az egyetlen, aki gasztroblogolóként (van ilyen szó???) megnézte, majd megírta a tutit róla a blogjában, de az biztos, hogy én nem a főzőblogos témája miatt írok róla. Érintőlegesen, persze. De nem EZ a lényeg.
Mielőtt (fél éves kihagyás után) nekiindultunk volna mozizni, megfogadtam, hogy én nem írok róla a blogomban –na nem mintha az ilyesmi bűn lenne, sőt. Csak hát minek, biztos sokan megtették már helyettem. De aztán megnéztem a filmet, és rájöttem, hogy ki kell írnom magamból a bennem kavargó dolgokat. Mert különben kicsit megfulladok bele. Mert ha a blogom egyben némileg én is vagyok, akkor muszáj.
Szóval megint itt van egy film, aminek kapcsán elgondolkodom azon, hogy miért nem érzem ugyanezt egyetlen általam ismert magyar színésszel kapcsolatban sem, mint Meryl Streepnél. Ha azt mondom, jól játszik, jó színésznő, röhejesen keveset mondok. Meryl Streep szerintem a színészet etalonja. Maga a Színjátszás. Sokoldalú, hiteles, csodálatos. Egyszerre csúnya és gyönyörű, vicces és komoly, bárki és bármi, amit a szerep megkíván. Ő számomra A SZÍNÉSZNŐ, csupa nagybetűvel. Mindegy kit vagy mit alakít, elhiszem, hogy Ő AZ, amit a vásznon látok. Eltelt a film, kijöttem, és később döbbentem rá, hogy például neki nem ilyen sipító a hangja. Addig elhittem, hogy de igen. Hogy Ő Julia Child.
Ez csodálatos, azt hiszem, valahol ezt jelenti a színészet. Ami engem ilyenkor kissé elkeserít, hogy miért nem érzem ugyanezt egy magyar filmmel, egy általam ismert magyar színésszel kapcsolatban sem? Jó, persze, én ritkán nézek magyar filmeket (nem alapból vagy szándékosan utasítom el őket), főleg mert mostanában eleve ritkán jutok el moziba. Színházba sajnos még ritkábban, nem vagyok rá büszke, inkább bánt a dolog. Ennélfogva persze eleve nem ismerhetem elegendő mértékben a magyar színész társadalmat, de igazából elég szomorú, ha ahhoz, hogy számomra igazán hitelesen játszó színészbe botoljak, komoly mélységig le kell(ene) hatolnom a színészet/filmek/színdarabok világába. Könyörgöm, mi van a felkapott sztárszínészeinkkel? Nem mondom, hogy rosszul játszanak. Nem is merném, nem értek hozzá. Csak azt mondom, amit érzek: hogy amíg a szintén „felkapott sztár” Meryl Streepnél hosszú percek és némi gondolatrendezgetés kell ahhoz, hogy újra tudatosuljon, ő M. S., a színésznő, nem pedig az, akit az előbb a filmvásznon láttam, addig idehaza a színészeknél általában végig „tudatában vagyok”, hogy XY most eljátsza ezt a szerepet, alakítja ezt a karaktert. Másképp megfogalmazva nem tud kilépni a saját erős egyéniségéből annyira, hogy elhiggyem, ő az, akit alakít. Itt van pl. Kern András. Tisztelem, és szeretem, mégis, bármit játszik, úgy érzem, ugyanúgy játssza, mindig benne van Kern András is, egy percre sem elfelejthetően. Jó ez így? Nem az kéne, hogy azt higgyem, ő az, akit alakít, imádjam, ha jó, és utáljam, ha gonosz? Vagy sorolhatnám még… Bajor, Gálvölgyi, Csányi, stb. -és színésznőket is sorolhatnék persze:) Az ő egójuk miért verdesi az egeket? Hol vannak a (számomra) hiteles magyar színészek? Mert vannak, ebben biztos vagyok. De miért nem ők nyomakodnak úton-útfélen a pofámba? Miért nem ők a sztárolt színészek? Nem a hitelesség, sokoldalúság, hajlékonyság, a nem-mindenen-átütően-erős-egyéniség kéne legyen a fő mérce ilyen tekintetben?
Tegnap, mikor megnéztem ezt a filmet, két dolog kavargott bennem. Az egyik az, amiről fent írtam. A másik Párizs, és a francia konyha. Imádom Párizst, Franciaországot, és bár sokszor jártam ott, örökké visszavágyom. Imádom és csodálom a francia konyhát, az ételeiket, az ízvilágukat, a gasztronómiához (és a divathoz;)) való viszonyulásukat. Kijöttem a moziból, és tudtam, nekem kell Julia Child szakácskönyve. Meg akarok tanulni „franciául” főzni.
